Immunrendszer és működése:

Az immunrendszer a szervezet védekező mechanizmusa, egy adott antigén hatására kialakuló, a fertőzés elleni védekezésben sejtek, szövetek és szervek együttese. Ennek a szónak a jelentése. védettség mentesség. Az immunrendszer fő feladata, hogy felismerje az idegen és saját anyagokat. Továbbá ha idegen anyaggal találkozik, azt megsemmisítse és eltávolítsa. Az immunitás kétféle lehet: veleszületett vagy szerzett immunitás.

Veleszületett immunitás:

A veleszületett immunitás embrionális korban fejlődik ki. Az egyed megszületésekor négy genetikusan meghatározott immunológia adottságot hordoz.

 a leukociták fagocitáló képessége ( fehérvérsejtek)

a gyomornedv sósavtartalmának baktériumölő hatása.

a bőr, a légutak, a húgyutak, a tápcsatorna, véd a behatoló kórokozók ellen, mint elsődleges védelmi vonal.

A szervezetben képződő kémiai baktericid anyagok, ( a nyálban található lizozim enzim, a nyálkahártyában található fehérje komplex a properdin)

Nem igényel tanulást, azaz a kórokozóval való találkozást. Ez azt jelenti, hogy nem specifikus a kórokozóval szemben. A leukociták fagocita csoportjába tartozó sejtek és a testnedvekben jelenlévő komplementrendszerek együttese alkotja az immunitást.

A falósejtek, fagociták:

 A falósejtek a RES rendszer ( Reticuló Endothelialis Systeema, vagy MPS Monoculture Phagociyte System). Behálózzák az egész szervezetet, a szervezet első védelmi vonala. Megtalálhatóak a vérben, májban. Bekebelezi a kórokozókat majd elpusztulnak.

 a. granulociták, a vörös csontvelőben képződik, amőba szerű mozgásra képesek, védekezés során elpusztulnak és geny képződik. Nevüket a granulátumokról ( festékszemcsék) kapták, mely a citoplazmájukban található. Nagyon érzékenyek a limfocitából és antigénekből felszabaduló kémiai anyagokra. Kemotaxissal utaznak a felszabadulás helyére, Feladatuk a bekebelezés.

-b. monociták (makrofágok) szintén a vörös csontvelőben képződnek. Kiszürik a szövetekben és elpusztítják az idegen anyagokat. Az anyag lizoszómájába behatólva hidrogén-peroxidot, majd hipoklorid-aniont  képezve pusztítja el a baktériumokat.

B-limfocita

A nyiroksejtek másik csoportja a bél mentén található nyirokcsomókba és szervekbe vándorolva alakul át B-limfocitákká. Azonban míg a T-limfociták hatásukat közvetlenül fejtik ki (enzimekkel felbontják az antigént), addig a B-limfociták védekezése nem közvetlen. Visszakerülnek a nyirokszervekbe és ott másolódnak. A keletkezett sejtek citoplazmáján belül olyan endoplazmatikus háló jön létre, ami antitesteket fog termelni.

A B-limfocitáknak is vannak szubpopulációi:

• B-iniciátor (Bi) – feladata az antigén felismerése és az antitest termelése.

• B-memória (BM) – ezek nem vesznek részt nagy mennyiségű antitesttermelésben, hanem megjegyzik az antitestre jellemző aminosavcsoport-sorrendet. A működésük megegyezik a T-memória sejtével, csak nem az antigénre emlékeznek, hanem az adott antigén ellenanyagára (antitestére).

komplementrendszer:

A komplementrendszer alatt a vérplazma globulinfehérjéinek összegégét értjük. Tagjai képesek különböző anyagok hatására olyan terméké melyek oda vonznák a falósejteket, valamint a vékonyabb membránnal rendelkező baktériumokba furakodnak és kilyukasztják azokat.

Szerzett immunitás:

A szerzett immunitásra az élőlények a születésük után tesznek szert. Természetes vagy mesterséges úton.

Természetesen szerzett immunitás:

Ha a szervezetet kórokozó megfertőzi, az immunrendszer aktiválódik. Ha legyőzi a betegséget, akkor azt az okozó anyagot, illetve antitestet melyekkel ezt az eredményt elérte, megjegyzi. Így újra fertőzéskor, az adott anyaggal már egy felkészült immun rendszer találkozik, és a betegség szinte tünetmentesen lezajlik.

Mesterségesen szerzett immunitás:

Vannak olyan betegségek, amik kijátsszák az immunrendszer működését, vagy olyan súlyosak, hogy a szervezet képtelen megbirkózni velük. Ilyenkor mesterséges immunitás kialakítása szükséges. Ennek eszköze a védőoltás. A védőoltás során vagy kész antitesteket juttatnak a szervezetbe, vagy legyengített kórokozókat, melyeket az immunrendszer könnyen legyőz; így a betegség tünetmentesen játszódik le, viszont a szervezet megjegyzi a kórokozókat, és később „erős” példányaik ellen is tud védekezni. A kész ellenanyagot akkor használják, amikor az egyén már megfertőződött, de még nem rendelkezik a betegség elleni immunitással. Az ellenanyagot egyszerű és jól bevált módszerrel készítik: az adott immungénekkel megfertőznek egy nagyobb testű állatot, általában szarvasmarhát. Az állatban lejátszódik a védekezés, de nagy tömege miatt nem produkál tüneteket. A védekezési folyamat végén vért vesznek a fertőzött állattól, s ez a vér tartalmazza az ellenanyagot.

Antibiotikumok hatása:

A passzív védőoltások (például tetanus tantitoxin, Anti-D) a szervezet saját védelmi rendszerének „végrehajtó elemeit” mozgósítják, ezzel szemben az antibiotikumok az szervezet segítsége nélkül is elpusztítják a rájuk érzékeny kórokozókat (például a petri csészében lévő táptalajon) Nem indítják be a szervezet immunrendszerét, ezért nem alakul ki immunitás sem. Az antibiotikumok olyan gyógyszerek, amelyek az élő szervezetben megtelepedett baktériumokat elpusztítják (baktericid hatás) vagy szaporodásukat gátolják (bakteriosztatikus hatás). Ebből kifolyólag bakteriális fertőzések kezelésére vagy megelőzésére használják őket. Eredetileg csak azokat a vegyületeket nevezték antibiotikumoknak, melyeket valamilyen élőlény ( gomba vagy baktérium) termelt, míg a mesterségesen előállított szereket kemoterapeutikumokként említették. Ma már minden baktériumellenes gyógyszert antibiotikumnak neveznek, ami téves leegyszerűsítés, az antibiózis fogalmának félreértésén alapul. Joggal nevezhető viszont mindkét csoport antibakteriális gyógyszernek. A legismertebb antibiotikum a penicillin a Penicillium notatum penészgomba terméke, amelynek baktériumölő hatását Alexander Fleming fedezte fel 1928- ban; bár már korábban is használtak kemoterapeutikumokat a bakteriális fertőzések kezelésére. Jelentős mennyiségben tartalmaz természetes antibiotikumot pl. a méz kátrány.

Immunválasz:

Összefoglalva az immunrendszer működése az idegen anyagok ellen az immunválasz, ami a következő:

• behatol a szervezetbe egy antigén anyag;

• a T-fagociták felismerik és beindítják a védekezési folyamatot;

• a B-limfociták antitesteket termelnek;

• az antitestek kapcsolatba lépnek az antigénnel, s antigén-antitest-komplexet alkotnak;

• a limfociták hatására felszabaduló anyagokat érzékelő falósejtek aktiválódnak;

• a falósejtek bekebelezik a képződött komplexet és elpusztítják azt;

• a granulociták elpusztulnak és genny keletkezik;

• a T-memória megjegyzi az antigénre jellemző tulajdonságokat;

• a B-memória megjegyzi az adott antigén elleni antitestre jellemző aminosav sorrendet.                                                                                                                         

A nyálkahártya- immunitás:

 

Egyes kórokozók – mint például a kolerát okozó Vibrio cholerae – kizárólag a nyálkahártyákon képesek élni és szaporodni. Más kórokozók – mint például az influenzavírus – először a nyálkahártyákon szembesülnek és ütköznek a gazdaszervezettel, mielőtt az egész szervezetet megtámadják (e.g., influenza virus). Egy különleges immunglobulin, a szekretoros IgA termelődik a nyálkahártyák felszínén. Ez az immunglobulin kiválóan adaptálódott a nyálkahártyákon betöltött feladatához, vagyis ellenáll a lebontásnak és más immunglobulinoknál jobban teljesíti helyi feladatait. Egyes vakcinákat speciálisan arra terveztek, hogy szekretoros IgA termelést indukáljanak, és ezáltal gátolják olyan fertőzések kialakulását, melyek patogenézisének nélkülözhetetlen első lépései a nyálkahártyákon történnek.

 

Közösségi immunitás ( nyájimmunitás)

A sikeres oltás az oltott egyedeket megvédi a fertőzéstől, emiatt a populációban csökken az érzékeny (fertőzhető) egyedek aránya, aminek az a következménye, hogy csökken a fertőzés átadásának lehetősége más egyedekre. Ha elegendő a vele szemben immúnis (védett) egyedek száma, a fertőző organizmus többé nem cirkulálhat szabadon a fenmaradó fogékony egyedek között. A nem oltott (nem immúnis) egyedeknek ezt az indirekt védelmét nevezik közösségi- vagy nyájimmunitás effektusnak.
Egy oltóanyag hatása a közösségi immunitásra a közösséget alkotó egyedek kölcsönhatásaitól és az adott kórokozó biológiai jellemzőitől függ. Ezzel szemben a közösségi immunitás csökken az olyan területeken, ahol az immunizációs programot megszakították, Bármi is legyen az oka, a közösségi immunitás csökkenése a kórokozók újbóli megjelenéséhez vezet. És a betegségek újbóli fellángolásával kell számolni.

A védőoltások hatása és az immunválasz:

A fertőző mikroorganizmusok számos összetevője és bizonyos termékeik (például az exotoxinok) képesek az immunválasz kiváltására, közülük csak néhány képes olyan protektív immunválaszt előidézni, mely képes kivédeni a fertőzést vagy a betegséget vagy mérsékelni tudják a betegséget, azaz súlyos betegség ellen védelmet adnak, de a fertőzés és a betegség enyhe formájának megelőzésére nem alkalmasak.
Az immunrendszer meglehetősen összetett, és sok tényezője – ide értve az antigének fölépítése és prezentációja csakúgy, mint a védekező gazdaszervezet immunológiai jellemzői – kritikus a kívánt immunválasz kiváltása szempontjából.

Elsődleges immunválasz:

A vakcina antigénjére jeletkező elsődleges ( primer) válasz,eleinte látszólag rejtett időszakkal indul. Az immunválasz csak 7-10 nappal később mérhető, ugyan is ennyi ideig tart míg az aktivízált B-linfociták elegendő mennyíségű antitestet tudnak termelni, hogy a vérből kimutathatók legyenek. Az immunválasz kezdetén meglehetősen gyorsan megjelennek, de csak kis affinitással kötődnek az antigénhez. Az első hét után nagy affinitású antitestek jelennek meg majd termelődnek egyre nagyobb mértékben. A keringő antigén-specifikus T-limfociták azok a sejtek, melyek végrehajtják az úgynevezett sejt-mediálta (sejtes) immunválaszt. Az antigén-specifikus T-limfociták száma az antigén-stimulációt követően azonnal növekedni kezd, a perifériás vérben mégis csak néhány nap elteltével azonosíthatók.

Másodlagos immunválasz:

 

Ha egy antigén másodszor is találkozik a szervezet immunrendszerével, erősebb és gyorsabb celluláris és humorális választ vált ki. Ez a másodlagos immunválasz már napokkal a második (rásegítő vagy megerősítő) antigénhatás után kimutatható. A másodlagos immunválasz az elsődleges immunválasz során kialakuló memórától függ, fő jellemzője az IgG antitesteket termelő B-limfociták és az effektor T-sejtek erőteljes proliferációja jellemzi.
A tisztán poliszacharid antigének – mint például az első generációs pneumococcus vakcina – által kiváltott immunválasz nem függ a T-sejtektől és nem erősíthető ismételt oltással. A poliszacharid molekula hozzáillő fehérjemolekulával történő összekapcsolása olyan szénhidrátantigént eredményez, mely már képes a T-sejt dependens immunválasz kiváltására, az immunológiai memória kialakítására, és alkalmas az ismételt oltáskor a másodlagos immunválasz aktiválására is. Igaz ugyan, hogy az oltóanyag indukálta antitest-titer idővel jelentősen csökken, az ismételt oltás vagy az oltás után bekövetkező fertőzés általában rapid anamnesztikus protektív másodlagos választ generál, elsősorban IgG antitestekkel, és kevés vagy alig mérhető IgM-antitestekkel. Ennek alapján a mérhető antitestek hiánya egy immunizált egyedben nem feltétlenül jelent másodlagos oltási elégtelenséget. Hasonlóképpen, immunizációt követően a kimutatható antitestek jelenléte nem biztosít egyértelműen klinikai védettséget. A védettséghez a keringő vérben az ellenanyag koncentrációjának meg kell haladnia egy bizonyos küszöbértéket, ami védő hatást biztosít.

 

 

 

 

 

 Königsleiten 2014- 01-22

 

 

 

 

Oldal: Immunrendszer és működése
Postagalamb Sky Steeds Homing Pigeon Loft Postagalamb sport és tenyésztés - © 2008 - 2024 - sky-steeds-postagalamb.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat