Származási lap búvárkodás.
Egy kis képes genetika.
A
témáról. Még maga Karl Meulemans is negatívan nyilatkozott az olyan vevőkről kiket elsősorban a vásárolandó egyed származása érdekelt.
De egy postagalamb tenyészértékét elsősorban az ősi vonalakban található egyedek minősége határozza meg. Minél több klasszis egyed található az ősi sorokban annál valószínűbb, hogy az adott egyed utódaiban is meglesz a képesség a sikeres teljesítményhez. Ez már önmagában elég ok a törzskönyv búvárkodáshoz. A minap felhívtam egy ma világszínvonalon nyilvántartott tenyésztőt, és szakírót. Aki egy tenyéssz hímet hirdetett nem kevés pénzért. A kérdéseimre alig tudott válaszolni. Pl. Arra a kérdésre, hogy milyen eredménye van az ivadék vizsgálatnak, vagy egyáltalán mi az, lövése sem volt. Aztán a kérdéses postagalambot, eredeti Anton Reinaert galambként hirdette. A Figo vonalból ez számomra különösen érdekes mivel van egy tenyéssz hímem a Kleine Figo x Flo vonalból ( Kees Bosua ) ezért gondoltam, hogy nem lenne hátrányos ha tudnék még beszerezni. Aztán kiderült a galambot nem Reinaert tenyésztette, hanem Ő. Ezzel még igazából nem is lett volna problémám. De aztán az is kiderült, hogy a kérdéses tenyéssz hímnek az anyai ága nem tisztázott, ugyan is az anyai nagyanya szülei nem tudni kik vagy mik voltak. Természetessen nálam is van egy két vonal aminek a származását csak a régi tenyéssz naplómból tudom követni, de származást ha kell, tudok adni sőt hozzá vetőleges család teljesítményt is. De ezek a családok 1984 óta nálam vannak, vagy tőlem származtak el és kerültek vissza. Egy másik példa Schröder Kinggel történt esetem, megvásároltam tőle a Meulemans Karel 3 tenyéssz hímet. Mivel én külföldön dolgozom ezért egy sporttársam és barátom intézte a galamb haza szállítását Magyarországra. Négyszer küldött autót németországba, ebből háromszor nem adta ki a galambot Schröder úr negyedszere közölte, hogy a Karel megdöglött helyette adott egy másik Meulemans galambot. Aki állítólag a fél testvére a karelnek, ez Március elején történt, egy cetlire felírta nekem, hogy a származási lapot később küldi, amely a mai napig nem érkezett meg. Ezek után úgy gondolom, teljesen normális ha a pénzemért igenis tudni akarom, hogy mit kapok. És látni akarom a nemes postagalamb minden vonását. De legg nyomósabb indokom a származási-lap búvárkodás mellet a következő: Máj Árpád galambjait a magyar postagalambász társadalom sötét szemű sötét kovácsolt Fábry galamboknak ismeri. De ez egy kicsit távol áll az igazságtól. Árpi bácsinak nem csak Fábry galambjai voltak természetesen, hanem voltak Marcel Desmetek is, ezeket a szövetségen keresztül maga importálta egyenesen Desmettől. Aztán volt egy csodálatos Van Hee sötét kovácsolt tarka hímje is, ami egy szuper örökítő volt, aztán amiről kevesek tudnak volt egy kék Janssen hím is a szlovák Hannáktól. De miért írom ezt le? Ennek két oka van, az egyik ugyan nem tartozik igazán ide, de a fórumon olvastam, hogy valaki úgy nyilatkozott, hogy a Máj galambok talán nem is igazi Fábryk. Én megvagyok győződve róla ha valakinek úgy adott galambot, hogy ez Fábry akkor az az volt Ő ugyan is soha nem csinált titkot a galambjai származása felől. Azt is ki merem jelenteni, hogy akit Ő felkaroltt az kapott a Fábrikból is a Desmetekből is. A Van Hee utolsó lányát pedig nekem adta mivel megígérte. Neki pedig nem maradt. Hogy a Janssen hímből adott e ki azt nem tudom. Mert nem adott ki a kezéből olyan galamb utódját amely nem bizonyította tenyéssz értékét. Mire kiderült volna én már külföldre mentem. De erről meg lehet magát Árpi bácsit kérdezni vagy Nagy Gábort a Szentiváni egyesület elnökét kevesen ismerik jobban nála a Máj galambokat.
A másik ok pedig éppen a máj galambok kapcsán. Egy kis képes genetika. Nálam az idei évben fordult elő a következő, a sötét szemű sötét Máj galambok kékeket keltettek. Az első reakció ilyen estben az idegen megtermékenyítésre való gondolat. De ha valaki kellőképpen törzskönyv búvár, akkor más a helyzet. Gondoljon bele a tisztelt olvasó, hány galamb kerülhetett már rövid úton a fazékba csak azért mert nem illett belle az általunk ismert képbe. De a dolog megértéséhez kell egy kis Mendeli genetika. A recesszív öröklődés általánosan ismert. Az atavizmus már nem annyira.
Piet De Veerd írja könyvében. Ha van egy klasszis kék tojónk, párosítsuk össze egy kék kovácsolt hímmel aztán egy másik kovácsolttal majd a féltestvéreket egymással. Ha kék tojót kapunk valószínűleg nagy szerencsénk van. Ez általában így is van három az egyhez arányban. Ez sima recesszív öröklődés, de mi van az atavizmussal. Ez az öröklődésben egy ritkább jelenség. Ami egy nagyon távoli ősre való vissza ütés. Ma már semmilyen problémát nem okozhat a fényképezés, valamint a számítógépes adat tárolás. Elképzelhetetlen mennyiségű adat, fotó tárolására van lehetőségünk. Amiből nem csak egy jellegre tudunk információt kapni hanem pl. azt is meg tudhatjuk pl. hogy a kis kék tojónk nem csak kék volt hanem volt egy spric a szeménél vagy tollas lábú volt. Tehát nem csak egy jelleget tudunk nyomon követni. Minél több jelleggel tudunk dolgozni annál biztosabban tudunk a célunk felé haladni.
Felteszek egypár fotót az említett öröklödési módról
A kérdéses atavista utód. Kézbe véve testfelépítésre teljesen azonos az apjával. Kizárt az idegen megtermékenyítés . A dúcban nincs kék him.
Az anya a csaposágra nézve atavista a 4. ösi sorban a Van Hee him áll. Egyébként kék nincs az ösi sorokban, viszont van fakó és vörös.
Az apa vonalában az egyik szépszülő a Hannák Janssen him az első kék felmenő.
Ha valaki átgondoja, hogy az atavizmusban milyen lehetőségek rejlenek. Akkor nyilván való, hogy ez is egy érv a származási-lap buvárkodás mellet. Cak két bravuros állat tenyésztőí sikere szeretném a figyelmet felhívni. A gazdasági allat tenyésztésben ismételten rekonstruáltak két már a kihalás szélén álló fajt. A szürke marhát melynek az allománya már nem érte el a pár százat. A másik a szöke mangalica valamint a vörös mangalica sertések. Melyek csak néhány állatkertben és rezervátumban voltak fel lelhetők. Azok is a nagyfokú beltenyésztetség miat siralmas állapotban. Azomban az atavizmus segitségével sikerült a fajták rekonstruálása. Oly annyíra, hogy azok az eredeti szinvonalon termelni képesek, ugyan ugy elviselik a rideg tartási technológiát is. Véleményem szerint az ilyen egyedekkel ujra lehet építeni már nem létező törzseket vagy vonalakat, a postagalamboknál is.
A fiatal 62,5%-ban Máj galamb. Az ösi sorokban egyetlen kék szinü egyed található.
Az anya 75%.ban Máj galamb az ösi sorokban csak kk és sk ösök szelepelnek egészen a legendás Szilbek hím és Máj tojóig.
Az apa50%-os Máj, a Buda hím apja az Öreg sas, az idén januárban elhulott, utolsó unoka a 265-ből. Az anyja Emiel Denys kék tojó a Tee vonalból. Az összes többi ös kk vagy sk szinü. tehát a fiatal a szinre nézve recesszív öröklésű a Denys tojóra.
A felső képen a világos tojó és az első hím párosításából származó utód, mely már képviseli megjelenésében a Máj tipus jegyeit. Az alsó képen az elöző párosításból származó tojó és a második hím párosításából származó utód mely jegyeiben már teljesen megfelel a sokak által ismert sőtőt szemű sötét máj tipusnak.
Természetesen jó magam is tisztában vagyok azzal, hogy egy eset még nem tekinthető bizonyítéknak egy egy törzs vagy család visza állításának lehetőségére. Éppen ezért további kisérletekket végzek. Melyek már részeredményekkel rendekeznek.