A postagalambok teljesítményére ható tényezők.

A gazdasági állatainknál kidolgoztak és széles körben alkalmaznak a különböző használatos tartási takarmányozási és tenyészési technológiákat. Melyek a különféle teljesítmények maximális kihasználását teszik lehetővé. Ilyenek pl. a takarmányok beltartalmi értékének optimalizálása a termelés különböző fázisaiban a tartás technológia körülmények, az állatok igényeihez igazítása, vagy tenyésztési eljárások alkalmazása.  Ha magas szintvonalon teljesítő állat állományt akarunk tenyészteni akkor elsődleges feladatnak kell tekinteni, a tenyészcél meghatározását. A tenyészcél állatfajtától, környezeti feltételektől főggően rendkívül sokfélék lehetnek. A postagalamb tenyésztésben ez látszólag egyszerűnek tűnik. A valóságban viszont nagyon is bonyolult, ez az egyszerű cél. ( minél gyorsabb példányok kitenyésztése). Mivel ez a képesség más egyéb tulajdonságoktól is függenek. Pl. szervezeti szilárdság, konstrukció, küzdeni tudás, stb., De mindennek ellenére általános érvényű, hogy a tenyészcél meghatározásánál a következő alapelvekre kell tekintettel lenünk.

a., Az örökítőérték megállapításának és tenyészérték becslésének objektívabbá tétele. Ennek érdekében meg kell kísérelni olyan jellegvonások megállapítását, melyek szoros összefüggésben állnak az egyed teljesítményével.

b., A teljesítmény korai megállapítása céljából meg kell kísérelnünk, hogy az egyed fejlődésének minél korábbi időszakában összefüggéseket találjunk, a biokémiai jellegvonások és a későbbi teljesítmény, sőt az örökítőképesség között.

c., A szelekciós tényezők kidolgozása az általános alkalmazkodóképesség ( stresszrezisztencia) javítása céljából.

d., Meg kell kísérelni olyan jellegvonások ( jegyek bélyegek) felkutatását, melyek segítségével olyan lókúszók homozigóta állapotára kapunk felvilágosítást. Melyek a teljesítmény szempontjából fontos tulajdonságokkal kapcsolatos heterózis kiváltásában van szerepük.Az utóbbi évtizedekben a beltenyésztési depressziónak, és a heterózis hatásnak számos állatfajban, számos példája vált ismerté. Anélkül, hogy a gyakorlati állattenyésztés az egyes állatokban kiváltó heterózis jelenségének tekintetében ma alkalmazható génfiziológiai elmélettel rendelkeznék. Kísérletileg eddig csak azt mutatták ki, hogy a különböző általános és specifikus teljesítmény mutatók értéke nagyon eltérő lehet, a viszonylag homozigóta és heterozigóta egyedek között.Ami arra mutat, hogy az egyedek szervezetének anyagcseréje és                   teljesítménye – legalábbis részben-domináns tényezőkön és az „ egy génheterózis” ( szuper dominancia) meghatározott formáin alapszik. Ennek a jelenségnek a génfiziológiai okainak a tisztázásához, az első lépés, szélsőségesen homozigóta egyedek ugyancsak szélsőséges heterozigóta egyedekhez való párosítása. Pl.( erősen rokon tenyésztett egyedek párosítása keresztezésből származó egyedekkel) és ezek teljesítményének összehasonlítása lehetne. Irwin és Cole galambhibridek testszövetében olyan speciális antitesteket talált, mely egyik keresztezési partnerben sem volt kimutatható. Mc.Kusick szerint lehetséges, hogy a heterozigóta egyedek fiziológiai előnyének alapja egyetlen specifikus fehérje képződés genetikai kölcsönhatás következménye. Egy bajnoknak valamennyi galambjánál megvan annak a lehetősége, hogy kiváló utódokat ad majd a tenyésztésben, de ugyanakkor annak is fennáll a lehetősége, hogy még a legjobbak sem adnak egyetlen kiváló utódot sem. És a galambászóknak még azt is el kell fogadniuk, hogy egyetlen bajnok tenyésztő sem adná oda azt a bizonyos fiatalt, ha tudná róla, hogy klasszis, de hát nem éppen ettől a bizonytalanságtól szép a mi sportunk

Tenyésztés:

A teljesítmény szempontjából meghatározó jelentőségű, az alkalmazott tenyésztési, párosítási módszer. Párosítás alatt a következő generáció szüleinek a ki választását értjük. Ebből következően ez a tevékenység határozza meg a következő nemzedék, gén- és genotípus gyakoriságát. Tulajdonképpen az állomány tenyéssz és verseny értékét. Több alternatíva közül választhatunk, a keresztezéstől a rokontenyésztés különböző válfajaiig.

 Rokontenyésztés:

A származásilag azonos génekkel rendelkező, tehát genetikai értelemben egymással rokonságban lévő egyedek párosítása a rokontenyésztés. A rokonság fokát a származásilag azonos génhányad határozza meg. Ez pedig a rokonok és a közöz ős vagy ősök közötti nemzedékek számától függ. Egyetlen egyed őseinek száma nemzedékenként duplázódik. És ugyanakkor ősi soronként feleződik, a származásilag azonos génhányad aránya. A rokonsági fok mérőszáma a rokonsági együttható, melynek a jele: R. Kiszámítása azon alapszik, hogy a szülő a gén készletének a felét örökíti az ivadékára. Vagyis 50% a valószínűsége, hogy az alél-pár egyik tagját az ivadék örökli-e vagy sem. A gyakorlati tenyésztésben különbséget kell tenni az egyenesági ( leszármazási) és az oldalági (kollaterális) rokonság között.

 

A rokontenyésztés célja és hatása:

A rokontenyésztés célja a kívánatos gének homozigóta formában való rögzítése, az állományban. Ennek megfelelően két alapvető genetikai hatása van: Egy részről a homozigózitás növelése, és a heterózis csökkentése, másrészről az eredeti állományon belül egymástól genetikailag jelentősen különböző részállományok, úgynevezett rokon tenyésztett vonalak kialakítása. Rokontenyésztéssel azonban nem csak a kívánt tulajdonságokat rögzíthetjük, hanem a nemkívánatos géneket is felhalmozhatjuk, és homozigóta állapotban rögzíthetjük az állományban. Éppen ezért csak minden tekintetben kiváló teljesítményű egyedre szabad és érdemes rokontenyésztést folytatni. A fajtán vagy vonalakon belül a nagyobb vitalitásúak általában jól tűrik a rokontenyésztést.              A rokon tenyésztési leromlás többféle tényezőtől függ. Az állomány genetikai szerkezetét illetően, az a döntő, hogy a génkészletben mennyi kedvezőtlen hatású recesszív gén fordul elő, és mekkora a gyakoriságuk. Továbbá a rokontenyésztési leromlás függ a rokonság fokától. Minél közelebbi rokonokat párosítunk egymással annál nagyobb lesz a rokon tenyésztési leromlás. Mely elsősorban a növekedési mutatókban és a felnőtt kori test súly csökkenésben, a hasznos élettartam lerövidülésében, valamint a teljesítmény romlásában mutatkozik. De ezt a rokontenyésztés velejárójának kell tekinteni.

A rokontenyésztés tudatos felhasználásának, a következő főbb területei vannak.

 

•   A kedvezőtlen hatású recesszív gének kiküszöbölése   ( szoros rokontenyésztéssel pl. apa lánya párosítással)

•  Tenyésztett állományok kialakítása keresztezés céljára, ( pl. hibrid tenyésztés)

• Az értékes tulajdonságokat megbízhatóan örökítő tenyéssz állatok előállítása.

 A rokon tenyésztés módszerei:

Vonal tenyésztés:

Célja a rokon tenyésztett vonal kialakítása. A rokon tenyésztett vonal szoros rokontenyésztéssel nagymértékben homozigótává tett részállomány, amelyben a vonal alapító ősök értékes tulajdonságait igyekszünk rögzíteni. Elsődleges feladat a rokontenyésztés növelése anélkül, hogy az alapító ősök bármelyikével is közelebbi rokonságba kerülnének az utódok mit a vonal alapító ősök többi tagjával. Az ilyen vonalakat nem önmagukért hozzuk létre, hanem általában keresztezés céljára. Ebből következően a vonal tenyésztés sikere attól függ, hogy milyen mértékben rögzíthetők a vonal alapító ősök jó tulajdonságai és milyen eredménnyel kombinálható más vonalakkal a keresztezési program során. Éppen ezért a rokon tenyésztést minden tekintetben nagy teljesítményű kiváló, örökletes terheltségtől mentes egyedekre érdemes alapozni. Más felől éppen a szoros rokontenyésztés teszi lehetővé a káros hatású gének felismerését és az ilyeneket hordozó egyedek kizárását a tenyésztésből.

Vérvonal tenyésztés:

A rokontenyésztés változata egy kivalló állatra, a vérvonal alapítóra visszavezethető részállomány ( részpopuláció). Amelynek egyedei mérsékelt rokontenyésztés révén szorosabb rokonságában állnak a vérvonal alapító őssel, mint a vonal kialakításbán résztvevő többi egyeddel. A vérvonal tenyésztés célja a vonal állapító értékes génjeinek a lehető legnagyobb mertékben akkumulálása és megőrzése a vonal egyedeinek genotípusában. Hasonlóan a vonaltenyésztéshez itt is csak teljesítmény vizsgált kivalló egyedre érdemes alapozni. A vérvonalat sem önmagáért tenyésztjük, hanem keresztezési partnerként hasznosítjuk.

A vonal kifejezést az előbbiektől eltérő értelemben is használjuk.

Szintetikus vonal:

A szintetikus vonal olyan vonal vagy részállomány amelyet több vonal vagy típus keresztezésével hoznak létre, majd szigorú szelekcióval önmagában tenyésztik tovább. A szintetikus vonalakat kizárólag keresztezési céllal hozzák létre. Ezzel a módszerrel egyes tulajdonságokra nagyobb előre haladás érhető el, mint más módszerekkel. Ma terjedőben van a postagalamb tenyésztésben is.

Oldal: Tenyésztés, rokontenyésztés
Postagalamb Sky Steeds Homing Pigeon Loft Postagalamb sport és tenyésztés - © 2008 - 2024 - sky-steeds-postagalamb.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat