hárman egymástól független kutató fedezik fel újra. Ezek: De Vries, Correns, Tsermak.   Több könyvtárból is felbontatlanul, kerülnek elő Mendel eredeti publikációi. Darwin könyvtárában szintén megtalálták.

 Szerencsés a modellválasztás volt a borsó, a kísérletekhez mert öntermékenyülő növény, sok fajtáját termesztették „bel tenyésztett vonalak”, „tiszta származék sorok”, „homozigóták” voltak.

A „diploiditás” koncepciója: „a megtermékenyítéshez egyetlen pollen elegendő” bizonyítás orchideán); Mendel saját bizonyítása borsón.

  Mendel megoldása: önálló részekre bontja a habitust „merkmal” (ismertető jel) azaz öröklődő tulajdonság változatok, ma öröklődő fenotípusos variációknak nevezzük, a genotípus szintjén allélikus változatoknak, ill. génnek, molekuláris szinten mutáns alléloknak.

Az F1 nemzedék UNIFORMITÁS törvénye (Azaz, homozigóta tiszta származék sorú szülők  Parentális nemzedékek: P1 x P2 keresztezése egységes genotípusú (hibrid, heterozigóta) és fenotípusú (domináns/ intermedier, ko-domináns)  Filiális 1 F1 utódnemzedéket eredményez. A RECIPROCITÁS törvénye, azaz a szülők felcserélése esetén a keresztezés azonos  F1 nemzedékhez vezet P1 anya x P2 apa = P2 anya x P1 apa. Azaz a petesejt és a hímivar sejt azonos mértékben járul hozzá az utódhoz (ma már tudjuk, hogy a reciprocitás törvénye azokra a génekre igaz, amelyek a kromoszómákon helyezkednek el: ezek a „kromoszómális”, sejtmagi, „zigótikus” gének. Az extra kromoszómális elemeken, azaz plazmidokon, kloroplasztisz DNS-en, mtDNS-en, elhelyezkedő gének öröklődése nem követi a reciprocitási szabályt, mivel csak az anyai allélok adódnak csak tovább (anyai öröklésnek nevezzük.)

A HASADÁS törvénye Az F1 monohibrid, azaz egyetlen tulajdonságra heterozigóta nemzedék inter-se egymás közötti, véletlenszerű keresztezéséből létrejött második, azaz F2 nemzedék „hasad”, azaz nem egységes fenotípusú, hanem megjelennek a nagyszülői (P1, P2) tulajdonságok (fenotípusok). Ha csak egyetlen gént veszünk figyelembe a hasadás a genotípus szintjén 1:2:1, a fenotípus szintjén 3:1 (domináns/recesszív öröklődés esetén), vagy 1:2:1 (ko-domináns és intermedier öröklődés esetén).

A FÜGGETLEN KOMBINÁLÓDÁS (HASADÁS), vagy SZABAD KOMBINÁLÓDÁS törvénye „azaz egyes tulajdonságok génjei egymástól függetlenül öröklődnek, más szóval, szabadon kombinálódnak”. Ma már tudjuk, hogy nem az egyes gének (és alléljaik). Hanem az őket hordozó kromoszómák kombinálódnak szabadon a meiozis során. Az (inter-se di hibrid, azaz két tulajdonságra heterozigóta) F2 nemzedék 9:3:3:1 fenotípusos hasadása, és különböző akkor ez valamelyik tulajdonsággal már kapcsoltan öröklődött volna.  Azokra a génekre, amelyek egyazon kromoszómán helyezkednek el, egyazon kapcsoltsági csoportba tartoznak, már nem érvényes a III. törvény, s ez esetben a gének kombinálódását a Crossing over törvény írja le).

 A MONOHIBRID öröklésmenetek (Mendel I. és II. törvénye)

A tiszta származék sor fogalma: a beltenyésztés során egyre inkább nő a homozigótaság foka az utód nemzedékekben. Ha már nem észlelhető hasadás, azaz az utód nemzedékek tagjai geno és fenotípusukban azonosak tiszta származék sorhoz jutunk, amelynek minden tagja homozigóta. (Kivétel az „ellensúlyozott letalitás” esete, lásd. A későbbi fejezetekben). Feltételezzük ugyanakkor, hogy mutáció nem történt a nemzedékek egyetlen tagjában sem.levezethető variációi jelzik a III. törvényt (pl. recesszív episztázis: 9:3:4; Komplementer öröklés: 9:7; Poliméria: 15:1; Domináns episztázis: 12:3:1; Inhibitor öröklés: 13:3). A Mendel által vizsgált 7 tulajdonság génjei mindegyike, szerencsés véletlen folytán, más-más kromoszómán van, így bármelyik di hibridre érvényesült a III. törvény. A borsónak pedig éppen 7 a haploid kromoszóma száma. Ha azonban egy 8. tulajdonságot is vizsgáltak volna,