Tenyésztési koncepciók

Három szög tenyésztés.

Vegyünk három hímet alapnak, lehetőleg nagy teljesítménnyel rendelkezőket, jobb ha vannak élhelyezések is. Nevezzük A., B., C., hímeknek. Az A., hímet párosítsuk egy tojóval majd az F1, nemzedéket a B., hímmel a kapót nemzedéket F2., a C., hímmel. Természetesen minden egyes párosítás után teszt következzen és csak a legjobb tojók kerüljenek tovább tenyésztésre. Majd ha mindhárom hím szerepel a származásban kezdjük elölről. Tehát az A., Hímmel folytatjuk. aztán a B., hímmel ez után a C., hímmel. Az kapott utódok származása így néz ki.

 

Alap tojó x  A., Hím.

                  F1.,  x   B., Hím.

                         F2.,  x  C., Hím.

                                  F3., x  A., Hím.

                                         F4  x  B., Hím.

                                                   F5.,x  C., Hím.

És ezt folytatjuk nemzedékeken keresztül. Természetesen a hímek sorrendje cserélhető, csak arra kell vigyázni, hogy egy hím egymás után ne szerepeljen a származásban. A hímeknek nem kell homozigótának lenni, mivel a tojók válnak lassan bizonyos mértékig homozigótává. A heterózis hatást a nagy teljesítményű hímek adják. Gyakorlatilag ezzel a módszerrel tenyésztett állomány nagy mértékben egyöntetű lesz, de nem jelentkezik a beltenyésztési depresszió. Ezzel a módszerrel tenyésztett pl. Jos Van Den Bosch.

 

                     Téli tenyésztés csődör módszerrel.

 

Az évfordulója, előtt hat héttel, Hollandiában és Belgiumban, lázas postagalamb párosítások folynak. Teszik ezt azért, mert náluk a fiatalok, versenyeztetésének, más hagyományai vannak mint Németországban, vagy például nálunk Magyarországon. Az N.P.O. Versenyek (csak teletext járatókként emlegetik) egyre népszerűbbek. A klasszikus Nemzeti Orleans, a vílág leg nagyobb versenye .150-200 ezer fiatal galamb részvételével. Aki ezt a versenyt megnyeri, kilép az ismeretlenség homályából. Belgiumban a fiatal galambokkal már Májusban elkezdik a versenyeket, jóval több utat szerveznek, mint pl. Németországban vagy Magyarországon. De tudok olyan tenyésztőkről akik a korai költésű fiatalokat, Június és Július hónapban már az özvegyekkel együtt versenyeztetik. Ezek a tenyésztők a korai fiatalokat minden további aggodalom nélkül hatszáz km-ig küldik. Ez gyakorlatilag nálunk is kivitelezhető lenne. Volt a mi egyesületünkben is olyan tenyésztő aki a második Prágai versenyre az első kőltésű fiatalokat is pakolt, nem egyszer jó eredménnyel.

Mi kell a sikeres téli tenyésztéshez csődör módszerrel:

A legfontosabb tényező a csődör, illetve a csődörök kiválasztása. Különleges fontossággal bír mivel nagy számú utódot hoznak létre azért meghatározzák a verseny állomány jövőbeni minőségét.

Én egy olyan nagyságú állományban, ahol lehetőség van harminc tojó tenyésztésbe állítására, három csődör hímet javasolnék. Indokom a következő: Noha a cél az, hogy egy csődör hím után minél nagyobb számú utódot kapjunk, ennek ellenére. Nem garantált az, hogy minden kombináció megfelelő minőségű utódot fog adni. Továbbá két okból állítunk egy tenyéssz hímet, csődör módszerrel tenyésztésbe vagy a hímet szeretnék tesztelni vagy pedig a legjobb kombinációkat szeretnék megtalálni a már bizonyított tenyéssz hímünk mellé. Az egy tojó egy hímmel való párosítás esetén ez mind kettő több évig is eltart.

Én úgy gondolom, hogy egy hím és tíz- tízenkét tojó, megfelelő összeállítás. Így jó esetben húsz húszonnégy fiókát kapunk egy hím után. Természetesen előfordulhat, terméketlen tojás is. De ha 80%-os termékenyüléssel számolunk, ami a szakirodalom szerint elfogadott akkor is tíz tojó után, tizenhat fiatalt kapunk. Ami már egy olyan utód mennyiség, amely után már nyugodtan tudunk, a hím tenyéssz értékéről, adatokat gyűjteni. A terméketlen tojások két okból fordulhatnak elő: az egyik ok a csődör gyakorlatlansága (fiatal hím). A másik ha a tojó nem elégé tüzes vagy nem az optimális időpontban tettük a csődörhöz.

A hím ki választásának lehetséges szempontjai:

Saját-teljesítmény alapján: Ha hímünk olyan magas teljesítményt ért el versenyeken, hogy ez indokolja a tenyésztésbe állítását. Ez talán a legnagyobb kockázattal járó választás. Mivel ezek a nagyon nagy teljesítményt nyújtó példányok általában keresztezettek. Ebből kifolyólag az F1 nemzedékhez tartoznak, de akár további nemzedékhez tartozók is lehetnek. Ez azt vonja maga után hogy hímünk nagy szórással fog örökíteni. A Mendeli hasadási törvénynek megfelelően. De nem kizárt, hogy kapunk tőle értékes példányokat. Jelentős segítséget nyújthat döntésünkben, ha ismerjük a család teljesítményét.( Féltestvér, szülök, unoka testvérek.)

Olyan rokon tenyésztett példány választása, amely nagy tenyéssz értékű szőlők leszármazottja.

Ami garanciát adhat a domináns őröklődési módra. Legalábbis nagy valószínűséggel. Mivel itt a jó tulajdonságok bizonyos fokig már rögzítve lettek. A rokon tenyésztettség fokáról mindenikek magának kell döntenie. Mivel ez egy bizonyos tenyésztői felkészültséget kíván.

A Harmadik lehetőség a vonal tenyésztet csődör alkalmazása. Ez kecsegtet a legnagyobb sikerrel, Feltéve ha a vonal tenyésztést jól hajtottuk végre, vagy hajtották végre. Itt csak a vonal alapító teljesítménye számít. Hiszen az így tenyésztett egyedek nagy mértékben homozigóták.

A siker további záloga még az anyai vonalak kiválasztása. Hiszen nem lehet figyelmen kívül hagyni az öröklődésben, az anyai hatást sem. Erre a célra én testvér tojókat tartom a leg- célra vezetőbbnek.

Például ha három hímet szeretnék tíz- tíz tojóval párosítani. És rendelkezésemre áll öt különböző vonalú tojó, mindegyik vonalból hat - hat db. Akkor mindegyik tojó családból, két két tojót, egy egy hímhez osztok be. Ennek előnyét abban látom, hogy az így végre hajtott tenyéssz programmal a tojó családok is tesztelhetők. Hiszen mindegyik tojó család mindegyik hímmel tesztelve van. Amiben a legnagyobb jelentőségek bír, hogy mind ez egyetlen tenyéssz szezon után. Azaz két év múlva tudok eredményt. Gondoljon bele a tisztelt olvasón menyi időre lenne ehhez szüksége, a hagyományos tenyéssz módszerrel. Hogy miért két év és miért a téli tenyésztést ajánlom arra később térek ki. Természetesen tojó vonalak ki választásánál is, előnyt jelent, ha van módunk a hímeknél leírt választásra. A különbség csak az, hogy itt célszerű a család teljesítményét alapul venni.

Technikai feltételek: Természetesen az erre a célra kialakított, tenyéssz dúc jelentős költségekkel jár.

Valamint az ehhez szükséges tenyéssz tojó állomány, továbbá megfelelő mennyiségű dajka hím, tartási költségei is nagyon jelentősek. Ezért kidolgoztam egy költség kímélő eljárást ehhez a tenyésztési módszerhez. Vizsgáljuk meg először a technikai feltételeket. Szükségünk lesz fészek fülkékre. Erre a célra az özvegy fészek fülkék kiválóan alkalmasak. Azzal a különbséggel, hogy ezeknek a hátsó részének is nyithatónak kell lenni. Nem megfelelő a rácsos megoldás, mert a már költésben lévő párokat zavarja. De nem hátrány ha a tojó látja a csődör hímet is. Itt meg tudjuk oldani a tényéssz tojók elválasztását, úgy, hogy a dajka hímmel lássák egymást, de ne tudjanak egymással érintkezni. Továbbá szükség van két térre, egy a dajka hímek részére normál esetben maga a dúc. A másik térre a csődöröknek van szüksége. Ezt célszerű a költő szekrények mögé építeni Ide tesszük a csődör hímeket. Ezt a teret érdemes a csődör hímek között dróthálóval elválasztani. Ez két jelentőséggel bír. Egyrészről ez biztosítja, hogy az utód a kívánt hímtől származón, másrészt stimuláló hatású a hímre nézve, Mert féltékenységből igyekszik a tojót minél előbb befedezni.

Valamint szükség van még fészek etetőkre és itatókra. A tojók gondozásához. Úgy is megoldható a tojók etetése, hogy a csődör hímek részében etetjük a tojókat. A lényeg az, hogy minden képen megakadályozzuk a tojók párosodását a dajka hímekkel. További költség kímélést jelent, ha nem tartunk külön erre a célra, plusz galambokat. Hanem a leendő özvegy hímeket és tojókat használjuk erre a célra. Ez biztosít egy bizonyos fokú eredmény javulást is, mivel a dajka hímek és a tenyéssz tojók már ismerik egymást. Ettől a hímek könnyeben elfogadják a tojásokat. Továbbá meg kel oldanunk a világítás kérdését, Amely egy idő kapcsolóval könnyen megoldható. Ismerve az Októberi Decemberi fény viszonyokat napi két órai plusz világításra lesz szükségünk. Ebből egy óra reggel és egy óra este. Célszerű az időkapcsolót úgy beállítani., hogy este a lekapcsolás után még egyszer ki gyulladjon a fény egy rövid ideig, ezt a galambok megszokják és jobban elülnek. Azon kívül javasolt a fény tartam fokozatos növelése. Ez napi öt perces fénytartam növelést igényel huszonnégy napon át. Ez így meg fog felelni a március elejei fényviszonyoknak. Még egy nagyon fontos feltéttel a szigetelt fészek tányér. Tanulmányoztam ugyan a kérdéses három hónap maximum minimum hőmérsékleti adatait, húsz évekre vissza menőlegesen. És az átlag hőmérsékletek megfelelőnek tűnnek a tenyésztés szempontjából. De ez annyira változékony, hogy ezzel nem szabad számolnunk. Mivel egy-két napos erős lehűlés is tönkre teheti eddigi munkánkat, azaz jelentősen ronthatja a kelési százalékot. Vagy károsan befolyásolhatja a fiatalok fejlődését. A szigetelt fészek tányérral ez a probléma már megoldható amíg a szülök a fiókákon ülnek. Én magam már végeztem téli tenyésztést −10 fokos kinti hőmérséklet mellett nem volt különösebb probléma. De ha valaki 100%-os biztonságra törekszik, és növelni szeretné a dúc hőmérsékletet, nincs akadálya. De arra mindenképpen oda kell figyelni, hogy csak pár fokkal tegye. Erre a célra jó megoldásnak tűnik az úgynevezett sörös ló fűtés. Ennek elkészítése és alkalmazása az alábbi internet címen tanulmányozható www. sörösló-fütes.hu.

A tojás fejlődése.

A tojó galamb szaporodó szerve magába foglalja a petefészket és a pete vezetéket. A peték az ivarérett tojónál bármikor képesek beérni. A párzás indítja a folyamatot általában.(Mint azt minden özvegy módszerrel versenyző tapasztalhatta, az özvegy tojók is össze párosodnak egymással. Itt ázómban nincs valódi párzás. De a tojók el tojnak. Ezért használtam az általában kifejezést.) A párzás ingerli a hipofízist, amely további mirigyeket késztetnek hormon termelésre,

ez megindítja a herék és a petefészek növekedését. Ezzel beindul a szaporodási ciklus. Általában 4+1 napra van szükség a tüsző repedéshez. A tojás petefészekből a pete a petevezetőbe kerül, és megkezdi vándorlását és fejlődését. Ez az idő az optimális, a megtermékenyítéshez. A megtermékenyített tojás tovább vándorol és fejlődik. Végül elnyeri az általunk ismert összetevőit és formáját. Átlagosan a tojó a tizedik napon eltojja, délután 17 óra körül, ez a folyamat még egyszer megismétlődik 44-45 órás idő különbséggel.

Nézzük mit kell tudnunk a hím ivarsejtekről, ebben ez esetben. Itt nem a Hím ivarsejtek fejlődésére vagy a gén készletükre gondolok. Hanem a termékenyítő képességük megőrzésének idejére. Jelenleg ez a fontos számunkra. A hím ivarsejt melyekkel a kutatóknak annyi sok problémájuk van, Az életben tartásuk laboratóriumi körülmények között elégé nehézkes feladat. Mind ez azómban a tojó szervezetében semmilyen problémát nem jelent. Egyes kutatási eredmények a párosodás utáni 14, napi megtermékenyítésről számolnak be. Ez a csődör módszernél nagyon nagy jelentőséggel bír. Egyrészről a csődör hím terhelése végett, hiszen nem mindegy a termékenység szempontjából, ha a hím kimerült vagy kedvetlen a párosodásra. Más részről pedig a hím ivarsejtek minősége termékenyítő kepéssége szempontjából. Eddig a technikai feltételekkel foglalkoztunk. Nézzük a technológiai lebonyólítást:

Előkészítés: A nemeket válaszuk szét szeptember elején. Gondozzuk a vedlési állapotnak megfelelően. Ha galambjaink túl vannak a vedlésen, csökkentsük a napi megvilágítást napi nyolc órás időtartamra. Ezzel elérjük a teljes nyugalmi állapotot. Takarmányozás a téli nyugalmi állapotnak megfelelően. Három és fél héttel a tervezett párosítás előtt kezdjük el ismét a fény növelését napi öt perccel míg elérjük a napi tizenkét órai világosság tartamot. Takarmányozás a fény ismételt emelésével egy időben javasolnák öt napig tiszta árpa tetetését, ez elő segíti az ezt követő kondicionálást. Öt nap után térjünk át fokozatsósan a tenyéssz takarmány etetésére. Ügyeljünk a megfelelő beltartalmi értékekre.

A tervezett párosítási napon helyezzünk csődör hímenként egy egy tojót a fészek fülkékbe, úgy, hogy a dajka hímmel jól láthassák egymást de párosodni semmiképpen ne tudjanak egymással. Tegyük ezt minden nap újabb tojókkal. A várakozók természetessen a tojó részben maradnak míg rájuk kerül a sor. Ez a játék ha tíz tíz tojót osztottunk be egy egy hímhez, tíz napig tart. A csődör hímekkel is természetesen a leírt módon járunk el. Azzal a különbséggel, hogy betesszük őket a számukra kialakított csődör bokszba. Amit ez alatt az idő alatt megszoknak és uralmuk alá vesznek.

Időközben elérünk a negyedik naphoz, akkor tesszük az elősszőr elpároztatott tojókat a csődörökhöz,

Meg várjuk míg a csődör be fedezi, majd vissza helyezzük a fészek fülkébe. Továbbra sem engedjük a dajka hímmel való párosodást. Mind addig míg a tojó el nem tojta az első tojást. Ha ez megtörtént, nyugodtan össze engedhetjük a dajka hímmel, mivel a második tojás már megtermékenyíttet állapotban teszi útját a pete vezetőben. Tehát minden nap egy egy tojót fedeztetünk a csődör hímmel.

Ez garancia a tojások megtermékenyítésére. A tojókat nem szükséges ismételten a csüdőr hímmel párosítani, mivel azt már tárgyaltuk, hogy a hímivarsejtek hosszan megőrzik termékenyítő képességüket. Ilyen módon tíznap időkülönbséggel megkapjuk fiataljainkat. Ami elég rövid idő ahhoz egy ivásúnak tekinthetjük őket. Innentől a felnevelés a szokványos módon történik.

A korai téli tenyésztés előnyei és hátrányai.

Az Esseni galambklinika egyik tudományos munkatárs nője végzett ilyen irányú kutató munkát, eredményeit a következőkben foglalta össze:

1., A fiatalok választás körüli megbetegedése, egyáltalán nem fordult elő.

Egyéb megbetegedés szintén nem tapasztalt. Semmilyen gyógyszert nem használt.

Ezt annak tudta be, hogy ebben az időszakban, a faj specifikus baktériumok fertőző képessége, még csökkent az egyébb fertőzési források lehetősége is jelentősen kisebb (pl. szenyezett víz)

2., Fejlődési ütem megfelelőnek tűnt, A fiatalok súlyát méréssel ellenőrizte, tapasztalható volt szórás, de ezt a fajta, illetve a típus okozta.( megjegyzés: Ezek a fiatalok nem csődör módszerrel

tenyésztett egyedek, hanem több tenyészpár leszármazottjai voltak)

3., Vedlés: A fiatalok nem kezdtek előbb vedleni, a hagyományos tenyésztéssel tenyésztet, első kelésű társaiknál. Viszont már a kezdeti stádiumban is erőtejesebben vedletek. Erősebb és jobb minőségű tollakat növesztetek. És valamivel előbb készen voltak a vedléssel. Mint egy másfél héttel.

4., A fiatalok verseny teljesítménye: Mivel nem volt módja ezeket a fiatalokat, három négy hónapos korban hasonló korcsoporttal versenyeztetni. Ezért az idős galambjaival tréningeztette és versenyeztette. Összesen hat úton, mivel ennyi verseny volt olyan távú, amelyről azt feltételezte, hogy a fiatalok szervezete, ezt még károsodás nélkül elviseli. Majd a z őszi fiatalok versenyéből négy úton vetek részt. Az utolsó utat kikelet hagynia az erős vedlés mait. Majd elvégezte a fiatalok teljesítmény számítását. Mivel nem állt megfelelő statisztika a korai tenyésztésű fiatalok ilyen módon való versenyeztetésére, ezért az első hat verseny út teljesítményét az egyéves galambok teljesítményével vetette össze. A kontroll csoportot a saját, valamint férje állománya alkotta. Amelyek genetikai alapja teljesen azonos, így az esetleges genetikai minőségből eredő különbséget figyelmen kívül lehetett hagyni. A következő összefüggéseket tapasztalta: Az első három verseny út alapján a korai kelésű fiatalok 22,7%-kal gyengébben teljesítettek az egy éves társaikhoz képest. Ezt a verseny tapasztalat hiányának tudta be. Abból a tényből kiindulva, hogy az éveseknek már volt verseny tapasztalata. Továbbá az első három versenyről viszonylag nagyobb százalékban érkeztek késve a fiatalok. A második három versenyen viszont, azonos szinten tejesítettek az egy évesekkel. Amiből a tapasztalat megszerzésére következtettet. Amely eredmény őt magát is meglepte.

A fiatalok őszi teljesítménye: A fiatalokkal megismételte a teljes eddig alkalmazott edzés programot, mindenben úgy járt el mint más években, a fiatalokkal szoktak. Majd részt vettek a verseny röptetéseken, az utolsó út kivételével, majd ismételten eredmény elemzés következett, Ami a következő eredményt adta. A fiatalok teljesítmény 45%-kal meghaladta a hagyományos tenyésztéssel tenyésztett fiatalokét. Ennek okait a következőkben látta. 1., a korai fiatalok erősebb testi felépítése, amely idősebb korukból adodik.2., a korai fiatalok verseny tapasztalatának következménye.

A galambokat évesen is tesztelték, majd elemezték, az eredmények itt is a korai fiatalok mellett szólnak, ugyanis nem csak jobb eredményt értek el, hanem a kétéves és idősebb galambok teljesítményét nyújtották.

Hátrányok:A kiszoktatott hatvan fiatalból az első tiz napban eltünt öt db. Ezt a veszteséget ragadozó madár támadásának tulajdonította, abból a megfontolásból, hogy ebben az időszakban még sem a vad madarak sem más postagalamb állományokban nem voltak tapasztalatlan fiatal egyedek. Ezt a problémátt úgy oldotta meg, hogy a fiatalokat redszertelenül engedte ki szabad repülésre. Néha több napig ki sem engedte. Takarmányozás többlet költséggel jár, amely ugyan az egy éves korban nyujtott telsesítményben megtérülni látszik. További költséget jelent a fiatalok nemenkénti szétválasztásához szükséges ujabb dúcrész épitése. Ami semiképpen nemkerülhető el mer a fiatalok nemi érése az első versenyek

, megkezdésére esik. De összefoglalva a kapott eredményeket, Több az előnye a korai tenyésztésnek mint a hátránya.

Úgy gondolom, hogy egy misét megér a kiprobálása.

Egy viszajelzés erre a cikkre: Szia Atti, nagyon ügyes a cikk, gondolat ébresztő. érdemes lenne kiprobálni. Robert Venus azért mésképp csinálta,

a tojókat jónéhány alkalommal össze engedte a csüdörrel, és  egymás után több tojót is betett a csödörhöz. Tanulmányozd át a Venus módszert

annak idején ezt cikket te forditottad. A fészek fülke rendszer jólenne semetikussan lerajzolni, hogy jóbban érthető legyen a módszer.

Válasz: Igen ismerem a Venus módszert, de az volt az első ilyen irányú kisérlet amely poblikálva lett. Ami természetesen alapként nagyon jó. De

azóta már mások is publikáltak és teszeltek csődör módszert. Amik azt látszanak igazolni, hogy nem lehet a csődörrel naponta több tojót fedeztetni, a hím ivarsejtek ujra termelése miatt. A tojókat kell megfelelően aktiválni.

A fészek fülke rendszer le rajzolásának csak egy akadálya van. Az enyhén szólva is mérhetetlen gyenge számítógépes tudásom. De probálkozom ha sikerül természetessen felteszem.

Egyébként kössz. a hozzászolást.

 

 

Két új tenyésztési gyakorlat a postagalamb tenyésztésben:

Valójában egyikem igazán ismeretlen a magyar postagalamb tenyésztők előtt, mivel ezek a módszerek nálunk is működnek. Csak más feltételek mellett.

Fillial Schlag ( fiók vagy leány dúc) redszer.

Az első nyugat Európában terjed. A lényege, hogy egy nagyon sikeres tenyésztő aki rendelkezik saját törzzsel, a genetikai háttér készlet növelése érdekében, kiad tenyéssz galambokat más dúc, illetve más dúcok számára. Természetesen nem akárkinek, szigorú szabályokhoz kötötten. Melyben szabályozzák, hogy mely területekre nem lehet a galambok utódait eladni, Évente egyeztetik kinél melyik tenyéssz egyed van. Kitől melyik egyed utóda hova kerül tenyésztésre. Meghatározták a tenyéssz célt. Ha valakinél nagy teljesítményű utód születik azt ki kel a másiknak is adni tenyésztésre, ha azt kéri. Természetesen nagyon oda figyelnek arra, hogy a társ tenyésztő területileg messze legyen, de jobban szeretik ha másik országban versenyez. Egyébként az eladásokat nem korlátozzák. A tenyésztésbe nem szólnak bele, a kiadott egyedek szabadon párosíthatok. De bizonyos esetekben egyes párok össze állítását közösen megbeszélik, és ha határoztak az kötelező érvényű. Ennek módszernek az előnyei abban mutatkoznak, hogy megsokszorozzák a genetikai hátteret melyből bármikor bármelyik tenyésztő különösebb kiadás nélkül meríthet tenyéssz anyagot, nagyobb lehetőség van a vissza párosításokra, mivel nagyobb gén készlettel rendelkeznek. Megoldott a genetikai információ áramlása. Csökkentik a Reproduktív izolációt., miáltal lassítják a genetikai eltolódás mértékét. Javul a gén állomány a nagyobb recesszív készlet miatt. Én személyesen két ilyen Fillial Schlag rendszert ismerek akinek egy egy tagjával kapcsolatom van. Az egyik a Sander- Spieker a másik a Beverdam-Gebert.

 

A másik tenyésztési módszer A crossing over breeding, ( magyarra fórdíva talán a legjobban átkeresztező tenyésztésnek fordítható). Első sorban az Egyesült Államokban Ausztráliában és Angliában terjed ez a tenyésztési módszer. Lényege, hogy nagy teljesítményű hímeket vásárolnak, elsősorban Belgiumban és Hollandiában. Mivel ezekben az országokban különösen szeretnek fajtákról, törzsekről, családokról beszélni, illetve írni. Így került pl. az Aske is Amerikába, vagy Kees Bosua, majdnem teljes állománya egyetlen kézbe Angliába John Gerardhoz. De pl. Flor Vervoort olimpiai csapatából egy sem maradt Európában. De térjünk vissza a tenyésztéshez, melynek lényege: Elindítanak egy tenyészetet vegyes származású tojókkal, közben egy nagy teljesítményű hímet vonal tenyésztenek általában 6-8 vissza párosításig mennek el. Mikor már nincsenek recesszív vagy mutáns utódok, ezekből több hímet meghagynak. Ezekkel tenyésztik a verseny galambokat. Melyeket versenyeken tesztelnek, a legjobb ivadékot adó párokból aztán tojókat tenyésztenek akik a következő generáció anyai oldala lesznek. De minden ilyen lépés után egy újabb nagy teljesítményű hímmel az előző módon leírtak alapján kitenyésztik a következő generáció apai oldalát. És a továbbiakban mindig így járnak el. Az induló tojó állománnyal különösebben nem foglalkoznak sem a származással sem a minőséggel, mivel ezeket úgy is átkeresztezik. A hímekre viszont nagyon oda figyelnek, itt csak a legjobbak jöhetnek számításba. Nem számít mibe kerül, mert ezt reklámjaikban széltében-hosszában reklámozzák. A kérdésre, hogy mi teszi szükségesé az eredeti hímek ilyen nagy arányú vissza párosítását a következő választ adták. Az igazán nagy teljesítményt nyújtó hímek 90%- -ban keresztezésből származnak, gyakori a többszörös keresztezés is, ebből adódóan nem várható el a homogén öröklés menet sem, egészen addig míg az eredeti hím nem önmagát másolja. ( van valami igazság benne) Arra a kérdésre, hogy miért nem használnak nagy teljesítményű tojókat a válasz, hogy a tojókkal nem lehet olyan nagy menyínségű utódot produkálni mint a hímekkel, mert ezeket csődör módszerrel tenyésztik, így a szelekciós nyomás többszöröse annak amit egy tojó utódainál el lehet érni. A másik ok üzleti pl. az Aske unokáját jó pénzért ellehet adni pláne ha az Aske az a apai oldalon nagy apa és többször szerepel a származásí lapon (ehhez viszont nincs hozzá fűzni valóm.

 

Gyakorlati tapasztalatok a rokontenyésztés különböző módjairól

 

A postagalambok rokontenyésztéséről, nagyon különböző vélemények vannak a postagalambászok táborában. Vannak kedvelői és ellenzői, mely két tábor között heves viták folynak. De többnyire megalapozott, tényekkel alátámasztott bizonyítékokat nem tudnak felvonultatni, egy-egy kiragadott esettel pedáloznak. (ez egyébként is bevett szokás postagalambászéknál). Lásd Index-fórum. Előre szeretnék bocsánatot kérni a kivételektől, mert akad ilyenből is egypár.

Ha egy postagalamb állományt egy populációnak tekintünk és zárt tenyészetté teszünk és nem avatkozunk be semmilyen módon az állomány életébe az egy idő után beáll, egy bizonyos allél- gyakoriságra. Ezt nevezik a genetikusok ideális vagy pánmiktikus populációnak (állománynak).

A Hardy-Weinberg szabály kimondja, hogy a pánmiktikus, egyensúlyban lévő populációban összefüggés van az allél (A és a) és a genotípus ( AA és aa) gyakorisága között. Amely

generációkon keresztül változatlan marad. Ez postagalambász nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy az állomány hozza a saját szintjét, de nem lesz fejlődés.

A géngyakoriság megváltozásainak okai:

Az előzőekben megállapítottuk, hogy a Hardy-Weinberg szabály csak ideális (szabad párosodású, külső behatásoktól mentes) állományokban érvényes. Természetesen ilyen állományok nem léteznek. A populációk genetikai egyensúlyát különböző tényezők vagy erők megzavarják.

A génállományban az allélgyakoriságot megváltoztató tényezők a következők

1., Mutáció (mutációs nyomás), amely egy adott génlókusz egyik alléljának ismételt változása a másik allélformává. Lehet oda-vissza: (A-a) (a-A)

2., Szelekció, amely felelős az eltérő genetikai típusok különböző reprodukciójáért a populációban.

Az allélgyakoriság megváltozásának, következésképpen az egyensúlyi állapot eltolódásának a legáltalánosabb oka a szelekció. A szelekció evolúciós felfogásban az a folyamat, amelyik a rátermettebbet, az alkalmazkodóbbat, az adaptívabbat részesíti előnyben. Ezek vehetnek részt a következő nemzedék létrehozásában. Az alkalmazott vagy mesterséges szelekció lehet negatív vagy pozitív. A negatív szelekció az, amikor a céljainknak nem megfelelő egyedeket távolítjuk el az állományból. Pozitív szelekció pedig az, amikor a céljainknak legjobban megfelelő egyedek génjeit igyekszünk elterjeszteni. A negatív szelekció lényegesen lassabb, mivel generációnként nincs nagy hatása, de ez generációváltásonként összeadódik. Egyes források szerint, mintegy húsz generáció-váltásra van szükség, hogy a nem kívánt tulajdonságok eltűnjenek. A pozitív szelekciónál ez valamivel gyorsabb. Általánosan elfogadott, hogy ehhez mintegy tiz generáció szükséges, véletlen-szerű párosításban. De ez a folyamat irányított rokontenyésztéssel  felgyorsítható.

3., Párosítási rendszer, amely lehet véletlen vagy lehet meghatározott és ebből következően minden egyes nemzedékben befolyásolja a genotípusok arányát.

4., Migráció/génáramlás (migráció-immigráció), amely a gének ki- és beáramlását jelenti a populációba vagy a populációból, ezáltal befolyásolja az egyes allélok arányát a génállományban.

A géngyakoriságok megváltoztatásának feltehetően leggyorsabb módja, genetikailag különböző egyedek bevitele a populációba.

5., Véletlen genetikai sodródás (drift), amely valamilyen allélgyakoriság véletlen ingadozása, különösen kis létszámú állományokban.

6., Meiotikus sodródás, Ha egy allél a heterozigóták életképes ivarsejtjeinek több mint a felében fordul elő, növekedhet gyakorisága, még akkor is ha hatása kedvezőtlen. Ide sorolható az egyedek egyenlőtlen ivarsejt termelése is.

De ezekkel most ne foglalkozzunk, térjünk át a címnek megfelelő dolgokra. Vagyis a rokontenyésztésre.

„ Új faj akkor fejlődik ki, ha a szülőfajtól földrajzilag elszigetelté vált populáció, ezen elszigeteltség során olyan tulajdonságokra tesz szert, melyek az akadályok leküzdése után, erősítik vagy szavatolják a reproduktív izolációt” Mayr: „Systematics and the Origin of Species” (A rendszertan és a fajok eredete) 1942.

A rokontenyésztés a 3. pontba, ezen belül a nem véletlen párosításhoz tartozik. Különböző formái (fokozatai) vannak. Melyeket kipróbáltam vagy a kipróbálásuk folyamatban van.

Azt hiszem nem mondok ismeretlen dolgot, ha azt állítom, hogy a nagy teljesítményű postagalamb a legtöbb esetben keresztezett, vagyis a legtöbb allélját tekintve heterozigóta. Ezek a heterozigóta állapotban lévő gének teszik alkalmassá a nagy vitalitásra, így a nagy teljesítményre. A probléma akkor kezdődik, ha ezt a szuper galambot tenyésztésbe akarjuk fogni. Mivel, ha az előbbi állításom igaz, akkor az is igaz, hogy ez a példány heterogén módon fog örökíteni, vagyis utódai tulajdonságaikban jelentős mértékben eltérnek egymástól. Lesznek hasonlóan jó képességű, de lényegesen rosszabb utódai is. Mi a megoldás? A rokontenyésztés.

Talán kezdeném az általam kipróbált legkeményebbel. Több egyeddel fojtattam kísérletet anya x fia

Apa x lánya párosítást. A tenyésztés célja, annak megállapítása, hogy milyen rokonsági szinttel meddig lehet, illetve meddig érdemes elmenni. Továbbiakban vonalakról fogok írni melyeket számokkal jelölök. Ez egyébként tízéves tenyésztői munka eredménye.

1. vonal: Alapító egy fekete tojó, mely anya x fia párosításból származik, Egy fekete tarka hímmel indítva. A fekete tarka hím és a fekete tojó anyja, aki szintén fehér jegyeket viselt édes testvérek voltak, melyek ötszörös féltestvér párosításból származtak. A fekete tojó apja kék kovácsolt volt.

F1 generáció: három fekete tarka hím, három fekete tojó ebből kettő alig látható fehér lábgyűrűvel és a farok tűzésen háton fehér pici folt, melyből egyet két toll alkotott, ( a vonalra jellemző)

F2 generáció: A vonal alapító tojó a legkevésbé tarka fiával: Egy fekete hím két tarka hím, három fekete tojó mind három jegyekkel.

F3 generáció: Az alapító tojó a fekete hímmel: két fekete hím ebből az egyik mellfodros, egy kovácsolt hím + sötétítő faktorral és ujjközépig úszóhártyával, három fekete tojó ebből kettő jegy nélkül egy jegyekkel. Az eredeti sárga erősen szemcsézett piros szegélyű szemek mindnél megváltozott majdnem feketére.

F4 generáció: Az alapító tojó A hibátlan hímmel: Egy fekete hím két kék kovácsolt mindkettő úszóhártyával és mellfodorral. A szemek egyöntetűen sötétek.

F5 generáció: Egy fekete tarka hím egy fekete hím egy kék kovácsolt hím mellfodorral és úszóhártyával, három fekete tojó ebből kettő jegyekkel. Szemek egyöntetű sötétek. Ezekből egy jegyekkel rendelkező tojó Süveges Andrásnál kiváló tényész tojó melynek nála már négy utóda is, tovább viszi a vonalat. Milyen hímmel párosította nem tudom.

F6 generáció: Az alapító tojó és a fekete hím utódok három fekete hím jegyekkel három fekete tojó ebből egy jegy nélkül. A szemek egyöntetűen feketék.

Kiértékelés:

Megállapítható, hogy a tenyésztést egy anya x fia párosításból származó tojóval nagybácsi x unoka húg párosítással indítottam melyek maguk is erős rokon tenyésztésből származnak. Amit ötször anya x fia párosítás követett. A tenyésztés előre haladtával előfordultak mind recesszív mind mutációs, valamint atavisztikus hatások. Érdekesség, hogy mind a recesszív, mind a mutációk, valamint az atavisztikus hatás csak a hím utódoknál lépett fel.

A szemszín változása: Meglepő, hogy egyszerre az f3. generációban lépett fel így nem volt választásom. Érdekessége, hogy dominánsan öröklődik minden keresztezésben, még unoka szinten is. Mellfodrosság: Az alapító tojót egy évre kiadtam tenyésztésre. Ahol egy kék-kovácsolt hímmel párosították. Az utódok: egy fekete hím egy kék hím (valószínű recesszív a kovácsolt hímtől) mell fodorral, és egy kék-kovácsolt hím. Együttes verseny eredményük 51,7% a legjobb a fekete a leggyengébb a kék hím volt. Bebizonyosodott, hogy a mellfodrot az alapító tojó hordozta atavisztikus módon a génjeiben.

Recesszív hatások: Itt is megállapítható, hogy az alapító tojó hordozza génjeiben, hiszen tudjuk, hogy az apja kék-kovácsolt volt. Viszont ezt is csak hímekre örökítette.

Mutációk: Ha valaki olvasta a miért nem Janssen galamb a Janssen galamb című cikkemet ott szó van az alapítási elvről. Melyben a szűk genetikai keresztmetszet miatti gyakori recesszív jelleg és mutáció fellépéséről is írok. Ezek ismeretében ezt teljesen normálisnak kell tekinteni. Nyilván valóan ezeket az egyedeket ki kell selejtezni. Továbbiakban a tesztkeresztezések bizonyították, hogy az F6., generációnál elértem a beltenyészetstégi minimumot. Mivel a továbbiakban sem mutációk sem recesszív hatások nem léptek fel. Ebből arra következtetek, hogy a kiválasztott egyedek elérték a homozigóta állapotot, mivel minden keresztezésben dominánsan örökítenek. Tehát elérték az

az úgynevezett vad típust. Erre bizonyíték, hogy a harmadik generációban is csak fekete utódok születnek.

Letális gének: mint az a felsorolásból látható, a termékenység nem csökkent. Amiből arra következtetek, hogy nem fordultak elő letális gének, illetve „kiselejteződtek”.

Beltenyésztési leromlás: nem állapítható meg, kivéve a szemek színének változása. Testsúlyt tekintve a kiinduló egyed egy közepes testméretű egyed, az F5 és az F6 a közepesnél egy kicsit kisebbek voltak egyéves korukig, de ezt kétévesen kompenzálták. De a lassabb növekedési erély szemmel látható volt. 2. vonal

Egy a maratonon nagyon jól szálló család alapító hímjének két utódával indított vonal. Melyet féltestvér párosítással indítottam, és utána a tojó utódokat visszapároztattam a hímhez öt alkalommal. Az egyes vonalhoz hasonlóan. A két utód egy márványozott világos kovácsolt hímtől származik, a hím utódot egy sötét kovácsolt tojóval, a tojó utódot egy kék tojóval keltette.

F1 generáció: A hímek sötétek a tojók intermedier öröklődésűek voltak További tenyésztésre mindig a legvilágosabb tojókat választottam ki, minden generációban. Ezt azért tartottam érdekesnek, mert az eredeti család alapító világos kovácsot volt.

F2 generáció: Mindkét nemnél volt domináns sötét és intermedier öröklődés.

F3 generáció: Minkét nemnél az előző öröklési módok

F4 generáció: Ugyan így öröklődött.

F5 generáció: Ugyan ez. Ebből a generációból tenyésztésre elkerült egy sötét hím, melynek egy fia Országos 19. díjat szállt maratonon egy évesen. Melyet egy Knauz tojóval keltett.

F6 generáció: Két hím és két tojó tagjával próbakeresztezést végeztem az egyes vonallal.

Beltenyésztési leromlás, csak az F6 hímeknél észlehető súly csökkenés, szemek az F6 generációnál kissé fénytelenek, kevésbé szemcsézettek.

Recesszív jelleg megjelenése: Nem volt, hiszen végig megmaradt a domináns sötét, illetve az intermedier öröklési mód, valószínűleg azért, mert mindig a világos tojót választottam a tovább tenyésztéshez.

Mutációt nem tapasztaltam (a fenotípusban nem jelent meg), ettől függetlenül lehetett nem látható kis mutáció, melyek esetleg előnyösek is lehetnek.

Letális gének: Nem fordultak elő, hiszen a termékenység mindvégig megfelelő volt.

Ebből a két vonalból próbapárosítást végeztem. Amikor tíz évvel ezelőtt elkezdtem ezt a tenyésztési módot, mindig úgy éreztem, hogy az egyes vonal tojói a kettes vonal hímjeivel jó verseny galambokat fognak adni. Ezt természetesen sem tudományos módon sem másképpen nem tudom magyarázni. Mivel a Mendeli Reciprocitás törvénye kimondja, hogy P1 x P2= P2 x P1 melyek R1 utódait kiadtam versenyeztetésre a következő feltételekkel: A galambok nem kaphatnak sem gyógyszert sem semmiféle vitamint, nem vehetnek részt magán tréningeken. Nem lehet ház körüli tréninget sem tartani. Csak jó minőségű takarmány „ad libitum” és tiszta víz. Abból az elvi megfontolásból, hogy a galambok természetes teljesítő képességére vagyok kíváncsi. Sporttársamnak átadtam összesen 20 db fiatalt, melyekben voltak más kombinációs keresztezések is.

Az eredményekről: A legjobb eredményt azok a fiatalok nyújtották melyek az 1. vonal tojói és a 2. vonal hímjeitől származtak. A második helyen a reciprok keresztezés galambjai végeztek. Az ebből a két vonalból származó, de keresztezett partnerekkel párosítva, meg sem közelítették az előző kettő eredményeit. Meg kell említenem, hogy ebben a dúcban volt további két neves versenyzőnek további 20-20 galambja melyek nem tudták a versenyt felvenni a két vonal fiataljaival, illetve csak részlegesen, mivel mindig volt ezek előtt érkező galamb, de ezek mindig cserélődtek. A két vonal

keresztezett fiataljai pedig állandó és kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak. Ez azt jelenti, hogy

állandó és kiegyensúlyozott volt a teljesítmény, amely a 8 – 12%-ban való érkezésben mutatkozott meg. Számomra ez azt jelenti, hogy az így tenyésztett példányok képesek egyenletes teljesítményre. Ha figyelembe veszem azt a tényt, hogy egy rövid-közép távos vonalat, egy tipikus extrém hosszú távossal kereszteztem, ez az eredmény kifejezetten jónak, illetve kiválónak tekinthető. Továbbá ha a fiatalok fel vannak készítve a versenyekre valószínűleg az jobb eredményekben is megmutatkozott

volna. Ezt az eredményt, a hibridvigornak (heterózishatásnak) tudom be, mellyel később még foglalkozom. További eredményekkel nem foglalkozom, mivel véleményem szerint, a felnőtt kori teljesítmény legalább annyira függ a technológiától, mint a genetikai alkalmasságtól. Ez egy másik témakör.

Hibridvigor vagy heterózishatás: A biológusok és a gyakorlati állatnemesítők, valamint a növény-nemesítők érdekes megfigyeléseket tettek. Mely egybehangzóan azt jelenti, hogyha két tiszta sorú származékot egymással pároztatnak, a hibridvigor általában megjelenik az F1 generációban, mely teljesítménynövekedésben mutatkozik meg. Ennek a teljesítmény többletnek az átlaga elérheti a jobbik szülő átlagának a +20-25 %-át is. Az F2 generációban ez a hatás jelentősen csökken az F3 generációban teljesen eltűnik. A teljesítmény a gyengébb szülő teljesítményének értéke körül lesz. A jelenség neve regresszió. Azt is tapasztalták, hogyha egy tiszta sorú származékot egy keresztezésből származó egyeddel párosítanak nem lép fel hibridvigor. Az okok magyarázata még várat magára.

3. vonal Egy márványozott kovácsolt hím a kettes vonal kék tojójával párosítva.

F1 generáció: Minden utód hím kék-kovácsolt, minden tojó kék. Csodálatos felépítéssel nagyon jó tollazattal.

F2 generáció: ugyan az mondható el mind az F1-re.

F3 generáció: szintén

F4 generáció: teljes a kudarc. Egyetlen tojás sem kel ki. Letális gén felhalmozódás.

Tojót váltok és újra indítom a vonalat a kettes vonal újabb tojójával. Az F4 generációnál ugyan az a helyzet állt elő. A vonalat selejtezni voltam kénytelen.

Értékelés. A hármas vonal hímje eleve letális gén(ek) hordozója lehetett, ezt abból gondolom, hogy mindkét induló tojó egyéb hímekkel termékeny. Elméletem szerint a hím már magával hozta a letális gént heterozigóta állapotban, mely a nagyon erős rokontenyésztés hatására homozigóta állapotba került. Míg a hímnél a letális gén heterozigóta állapotban volt, nem volt aktív, ez a beltenyésztés folyamán homozigóta állapotba került és negatív hatása manifesztálódott (megjelent), ami a szervezet hibás működésében (terméketlenség) nyilvánult meg.

Okfejtés: Galton alap tézise: A populációkban mindaddig nem következik be tartós változás, (új faj fajta képződés) amíg az egyenletbe nem lép be olyan új információ mint a szerzett tulajdonságok.

Galton statisztikai módszerekkel bizonyította. Hogy még a legjobb szülők egyazon tulajdonságaira

folytatott szelektálás is( ami eredhet szelekciós nyomásból vagy tudatós párosításból) csak lassíthatja a regressziót, vagyis a fajta átlaghoz való visszatérést. Csakis hirtelen mutációk vagy szaltációk írhatják felül az ősi örökséget. És vezethetnek az új faj vagy fajta fejlődéséhez (evolúciójához).. .Az én esetemben a Hardy-Weinberg szabálynak megfelelően az allél gyakoriságról van szó. 1-es vonal kiinduló tojó 75% -ban ugyan azokat az allélokat hordozta mint a kíinduló hím, ha a hím nem lett volna öreg ugyan ezzel az eljárással vele folyattam volna a tenyésztést. Lássuk mi történt valójában. Célom egy legendásan klasszis tenyéssz hím, genetikai mintájának megőrzése volt.

Ennek egyetlen akadálya a tojó kék-kovácsolt apja volt., Akinek a génjeit a generáció váltásoknál tudatosan kiszelektáltam, továbbá kiszelektáltam a mutánsokat és a recesszív öröklődésűeket is. Melyek elvihették volna a fejlődést más irányba. A generáció váltások következtében egyre gyakrabban fordultak elő az úgynevezett jó allélok (vad), melyekkel elértem a homozigóta állapotot. 2-es vonal itt csak részleges sikert könyvelhetek el. Mivel a szín tekintetében nem tudtam az eredeti hím színét vissza kapni. De minden egyéb tulajdonságban elégedett lehetek. Hiszen a kiválasztott hím keresztezett tojóval is hozta a család átlagát. Itt is az allél gyakoriság és a homozigóta állapot elérése volta cél. Természetesen még további teszt párosításokra van szükség, ahhoz, hogy a legjobb partner vonalakat megtaláljam.

A = Szülő x Utód párosítás

B = Féltestvér párosítás.

C = Első unokatestvér párosítás

D = Másod unokatestvér párosítás

E = távolabbi rokonok párosítása.

Oldal: Tenyésztés 4 cikk.
Postagalamb Sky Steeds Homing Pigeon Loft Postagalamb sport és tenyésztés - © 2008 - 2024 - sky-steeds-postagalamb.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat