Bakteriális rezisztencia vizsgálat
Ha bármelyik világhíreséget, megkérdezi a technológiájáról. Mindegyik első helyen említi az egészség kérdését. Ezzel együtt a gyógyszer használatot. Ami feltünő és közös, ezekben a nyilatkozatokban, az az, hogy mind a tenyész mind a verseny sezon kezdete előtt elvégeztetik a rezisztencia vizsgálatott. És a kapott erednények alapján járnak el. Annak ellenére, hogy nekik is rendelkezésre állnak különböző, a gyógyszergyártók által javasolt éves megelöző kezelések.
Mégsem ez után mennek, mi lehet az oka?
-
A túlzott gyógyszer felhasználás túlzott mellékhatásokkal jár.
-
Ha a gyógyszer védi a szervezetet akkor az immunrendszer nem működik megfelelően.
-
Nő a rezisztens baktériumok törzsek száma
-
Az anyagcsere folyamatok és az immun rendszer csökkent módon működik.
-
Ha szükség van a gyógyszer használatára, nem éri el a kívánt hatást.
Ha az állat orvos azt gyanítja, betegének bakteriális fertőzése van, az ok megállapítására „tenyésztést” végeztet, és „rezisztencia vizsgálatot” kér. (Ezeket „tenyésztés és antibiotikum-rezisztencia” vizsgálatként is említhetik,– a rezisztencia-vizsgálat a köznapi gyakorlatban használatos kifejezés az érzékenységi vizsgálat helyett) Az érzékenység annak a valószínűsége, hogy adott antibakteriális szer hatásosan elpusztítja a fertőzést okozó adott patogént, vagy elegendő mértékben gátolja annak szaporodását. A rezisztencia-vizsgálat azt méri, hogy a mikró organizmus képes-e szaporodni laboratóriumi (in vitro) körülmények között, különböző antibakteriális szerek jelenlétében.
Ahhoz, hogy a fertőző organizmust azonosíthassák, és indokolt esetben rezisztencia-vizsgálatot végezhessenek, a fertőzött területről tenyésztést kell végezni. Az elnevezésben a levett testfolyadékra vagy sejtre utalva (mint például: hemokultura vizelettenyésztés, széklet, nyálka, sebváladék tenyésztés, stb.) tenyésztés során a mintát tápanyagokban gazdag környezetben, testhőmérsékleten inkubálják. Ez elősegíti a mintában található bármely mikroorganizmus növekedését, illetve szaporodását. A bőr, széklet vagy nyálkamintákból az esetleges patogén baktériumokon kívül normál flóra is kitenyészik. Más testfolyadékok, például vér és vizelet, általában sterilek; azokból növekedés egyáltalán nem, vagy csak alacsony telep számban figyelhető meg, hacsak valamilyen patogén mikroorganizmus nincs jelen.
A patogén baktériumot izolálják (bármely más jelenlevő mikroorganizmustól elválasztva tenyésztik),majd biokémiai és enzimatikus tesztekkel azonosítják. A mintában esetlegesen jelenlevő, klinikai jelentőséggel bíró baktériumok mindegyikét külön megvizsgálják arra nézve, hogy milyen antibakteriális szerek képesek gátolni szaporodását. A rezisztenciavizsgálatot úgy végzik, hogy a tiszta baktérium izolátumot több, különböző koncentrációjú antibakteriális szer jelenlétében szaporítják, majd a növekedést értékelik, hogy megállapítsák, mely antibakteriális szer, milyen koncentrációban gátolják a baktériumok szaporodását. A vizsgálat eredménye lehet „érzékeny” (valószínű, de nem garantált, hogy a szer a patogén mikroorganizmus szaporodását gátolja), „mérsékelten érzékeny” (a szokásosnál magasabb koncentrációban hatásos lehet), vagy „rezisztens”(az organizmus növekedését nem gátolja). Ha egynél több patogén van, a laboratórium mindegyikre külön közöl eredményt.
Az orvos a leleten feltüntetett antibakteriális szerek közül olyat választ, amely mellett az „érzékeny” jelző szerepel. Amennyiben nincs „érzékeny” lehetőség, az orvos a „mérsékelten érzékenynek” minősített szerek közül választhat. Ez azt jelenti, hogy az antibakteriális szert nagyobb dózisban kell adni, esetleg hosszabb ideig kell a terápiát folytatni, és gyógyszer-mellékhatások nagyobb kockázatával kell számolni. Előfordulhat, hogy a patogén baktérium „rezisztens” valamennyi, az adott típusú fertőzés kezelésére szokásosan használt antibiotikummal szemben. Ilyen esetben, az orvos antibiotikumok kombinációját írhatja fel, amelyek együttesen akkor is gátolhatják a baktérium növekedését, ha egymagában egyik sem lenne hatékony. Az ilyen gyógyszeres terápiaköltségesebb lehet, esetleg intravénásan kell adagolni, és a terápiát hosszabb ideig kell folytatni. Egyes rezisztens baktériumok által okozott infekciókat igen nehéz meggyógyítani.
A bakteriális rezisztencia lehet természetes vagy szerzett. Egyes baktériumok eleve rezisztensek meghatározott típusú (például baktériumok szaporodását, sejtfal-szintézisét vagy anyagcseréjét célzottan gátló) antibiotikumokkal szemben. Ezt a rezisztencia-féleséget a baktériumok természetes, vagy saját rezisztenciájának nevezik. Mivel a baktériumok szaporodása igen gyors, rövid idő alatt nagyszámú generációs cikluson mennek át. Mindig fennáll a lehetősége annak, hogy a genetikai anyag megváltozása(mutáció) révén valamilyen antimikrobás szerre újabb rezisztencia jöjjön létre. Amennyiben ez a változása túlélés szempontjából a baktérium számára előnyös, átadhatják a következő generációnak.
Szerzett rezisztencia szelekció révén alakulhat ki. Amikor a beteget antibakteriális szerrel kezelik, először a legérzékenyebb baktériumok pusztulnak el. Amennyiben a kezelést azelőtt abbahagyják, hogy valamennyi kórokozó elpusztult volna, a túlélők rezisztenciát fejleszthetnek ki az adott antibiotikummal szemben. Amikor legközelebb ugyanezt a gyógyszert alkalmazzák ellenük, az hatástalan lesz, hiszen a baktériumok és utódaik nagy valószínűséggel megtartják ellenálló-képességüket az antibakteriális szerrel szemben.
Rezisztencia kialakulhat úgy is, hogy a rezisztens baktériumok genetikai anyagukat átadják az érzékeny baktériumoknak. Ez gyakrabban előfordulhat ha a tartás technológia nem megfelelő(pl. Nyirkos, túlzsúfolt), és sokuk legyengült immunrendszerű lehet. Például az MRSA(penicillin-rezisztens Streptococcus aureus) megjelenése évtizedek óta gondot jelent, és egyre gyakrabban fordul elő.
Ha egy baktériumban bármely okból rezisztencia alakul ki, az állományban más példányokra is átterjed. és viszonylag gyorsan elterjedhet akár az egész világon. Miután egy baktérium egy vagy több szerre rezisztenssé vált, az egyetlen lehetőség a visszaszorítására, ha megpróbáljuk megakadályozni terjedését, és más gyógyszert keresünk amely, képes elpusztítani. A rendelkezésre álló második vagy harmadik vonalbeli szerek gyakran jóval drágábbak és toxikusabbak (alkalmazásuk több mellékhatással járhat). A problémát súlyosbítja az a tény, hogy a baktériumok jóval gyorsabban válnak rezisztenssé, mint ahogyan új antibakteriális szereket sikerül kifejleszteni.
Előbb-utóbb valamennyi antibakteriális szerrel szemben kialakul egy vagy több baktériumtörzsben rezisztencia, miáltal szer alkalmazhatósága korlátozott lesz. Legfeljebb azt tehetjük, hogy ezt az időt igyekszünk minél távolabbra tolni az antibakteriális szerek megfelelőhasználatával annak érdekében, hogy hatékonyságukat minél tovább megtartsák. Ezt az alábbi szabályok követésével érhetjük el:
Mit tehet a tenyésztő
-
- Ne használjon ötletszerűen antibiotikumot. A megelőzés jelszavával, csak indokolt esetben alkalmazza.
- Ne hagyja abba a kezelést idő ellőtt. De csak az előírt dózisban és ideig alkalmazza.
- Minden esetben győződjön meg, hogy a megfelelő szert alkalmazza. Ne a Józsira halhasson.
- Vegye igénybe az állatorvos szakértelmét. (Olcsóbb mint a találomra történő gyógykezelés
- Korlátozza az antibiotikumok túlzott alkalmazását.Ha valamely betegségre egy adott gyógyszer már egyszer hatástalan volt ne alkalmazza azt.
- Csak azt és annyit alkalmazón amennyi feltétlen szükséges az állomány egészsége fenntartásához.
Felhasznált irodalom:
,Kathleen D. & Pagana, Timothy J. (2001). Mosby’s Diagnostic and Laboratory Test Reference 5th Edition: Mosby, Inc., Saint Louis, MO.
(2004April). The Problem of Antibiotic Resistance [17 paragraphs].National Institute of Allergy and Infectious Diseases
(2003April 4). Antibiotic Resistance, A Growing Threat [7 paragraphs]. USFood and Drug Administration
(2004February 19). Using Antibiotics Sensibly [21 paragraphs].Mayoclinic.com, Infectious Disease Center
(2003November). Multidrug-Resistant Tuberculosis Fact Sheet [22paragraphs]. American Lung Association
Bren, L.(2003 September, Revised). The Battle of the Bugs: FightingAntibiotic Resistance U.S.